arról kéne itt mesélnem, h a Quimby mennyire jó, h mennyire nem tudnak hibázni. ez elég közhelyes lenne, de lássuk be tényleg nem tudok mást írni az estéről. a dalmenet kíváló, felcsendelnek (általam) sosem hallott slágerek pl. Mari, vagy teljesen új szám is, aminek a címét setom még per pillanat. zéró dal kötelező nyitány, már itt ugranék ki a székből, de sajnos ugye ez ülős buli, nincs mocorgás, csak bólogatás. egyedül Dódi pörformanszaival nem tudok mit kezdeni sose. számomra teljesen bagatel és felesleges mozzanata a koncertnek. de amint hallottam sokan vannak ezzel így. Líviusz stand up-ja tökéletesen illeszkedik a zenei keretek közé, Faszival feltalálták az instant jazz mibenlétét. az est 2felvonásos, KissTibi szerint csak azért mert a szünetben szeretne a zenekar pucérra vetkőzni és lájkolni azt a bizonyos érzést. nem mondom meg, h megtörtént-e. ráadás nem volt, pedig szerintem ilyen sokáig egy zenekart sem tapsoltak vissza MO-on, bár tény, elég hosszú koncit nyomtak így színháziasra tervezve. hibátlan este, hibátlan hangulat. elfogult vagyok, na és?
természetesen remake. sokmindent megtudnak csinálni hálivúdban, de a farkasembert sose sikerült hihetően kivitelezni, mármint látványilag. valahogy mindig a röhejes és a gagyi szintjét ütötte csak meg. hát kérem szépen, megcsinálták! a sztori halál 1értelmű, nagyon nem kell ragozni ki lesz a hunyó, azért 1 icipici sluszpoén lesz benne. adott a hazatérő "tékozló fiú", adott az özvegy szépség, adott a fiát 'sirató' apa. és adott ez a furcsa legenda egy szörnyről... és vhogy összeérnek a szálak. a férfi szerelmes lesz, a fenevad pedig éhes. végül ki más 'állíthatná' meg őt, csakis a NŐ... mert a Fenevadnak is van szíve, akarom mondani lelke?! nadeaztán...
"I am lost, in our rainbow, now our rainbow has gone, Overcast, by your shadow, as our worlds move on, But in this shirt, I can be you, to be near you for a while..."
lakni már nem akarok. mert lakni nem jó. csak legyalogolnék valahová, amire lehet mondani, hogy olyan hely, ahová lemegy az ember.
csak zizegtetnék egy darab fogselymet, míg el nem szakad, aztán tekernék, tépnék egy új darabot, és azt pengetném, és ha már mind elfogyott, a boltból hoznék másikat.
néha ételhordóban ebédet cipelnék. megenném. kitörölném kiflivel a tálat, aztán tekernék, tépnék, pengetnék fogselymet és énekelném, hogy
és ilyen mód lennék kinn. valahol, ahol nem kell lakni, és ha nem pengetnék épp, mert eluntam kissé, akkor csak mondanám-mondanám az ilyen szövegeket, és nem gondolnék az értelemmel, meg formával, csupán arra figyelnék, gördüljenek a szavak, meg, hogy ne mondjam el többször ugyanazt.
és, hogy rajtam, és egy pókon kívül, aki a HÉV-en egyszer a hajamba mászott, ne legyen más szereplő.
az ember fia csinál egy fasza videót, napokig gyűjti hozzá a képeket, h maximálisan átadják a zene hangulatát és örül, mint majom a farkának, h milyen ügyes, milyen kreatív, meg zsíírkaraj, feltölti a jútyubra, lássák a művét! és igen!!! tádáááá... az öröm 2másodperc alatt lefagy, mikor a keresőben vagy 1 tucat hasonló van, ugyanerre a zenére csak épp más képekkel... tényleg mindenki bekaphatja. bőnyállal. legközelebb ezért már csak 1 kép, 1 zene. a fasznak kell kreatívoskodni...
ott kezdődik ahol minden film végetér. csakhogy itt nem beszélünk happyendről. 2férfi kolbászol az éjszakában, éjszakai bárokból buziklubbokba rohannak, keresve 1 harmadikat. egyikük véres bosszúra szomjazik. valójában ez a történet vége (lenne). a rendező Gaspar Noé gondolt 1 merészet és az egészet úgy meséli el, h a rettenes végétől haladuk a boldogság felé, miközben tudjuk, h mindaz ami történik örökre visszafordíthatatlan marad. és h mi az? a fiú szerelmét egy átmulatott éjszaka után hazafelé a metróra sietve, eszméletlen módon megerőszakolják. sokkoló látvány, nekem elhihetitek; mindent láttam már, amire az ember képes egy nővel, de ezt... ettől még az én kezem is ökölbe rándult és ugyanúgy rohantam volna, hogy... kedves olvasók, ez az igazi horror. nem kellenek ide zombik, se vámpírok, se semmi szarság. ez az élet. ez horror. bárhol, bármikor, bárkivel megtörténik, megtörténhet. ez benne a szomorú. nőknek semmiképp se ajánlom. férfiaknak csak azért, h tudják... sose engedjék el egyedül azt, akit szeretnek... mert valahol valakinek épp lesz 1 rossz pillanata. megrázó élmény!!! elviselhetetlen. visszafordíthatatlan.
nem pontozom. mert ezt nem lehet.
Monica Belucci - az istennő Vincent Cassel - a srác
Álmomban felolvastad nekem A játszma végét, akkor már régóta tudtam, vesztésre állsz. És most, ahogy ezt írom, nem hagy nyugodni két kép: rutinvizsgálat, mondod, intesz és autóba szállsz.
Felvillanó arcod egy kirakat üvegében, fél évvel később állunk tanácstalanul a járdán, és hogy ne kelljen elfogyó önmagadra néznem, az akciós cipőket bámulom - mintha látnám.
Te akkor épp' a mostnak fordítottál hátat, olyan volt a hangod, mint aki egyfolytában vacog, haljak meg én, egy pillanatra azt kívántad, bár úgy mondtad, tartson soká, ha tényleg jól vagyok.
Október vége lett, ősztől szokatlan, nagy meleg, nem vártam meg, hogy vége legyen a temetésnek. Örülnél vajon - gondoltam kifelé menet - a lombon átaranyló, részvétlen napsütésnek?
nem tudom melyik rosszabb, ha szándékosan húzok fel 2 összenemillő zoknit, vagy ha teljesen véletlenül, nem tudatosan teszem ezt? egyáltalán most mi lesz? fejemre esik egy tégla? vagy elesem valamiben? vagy balszerencsém lesz? miben? mert eddig nem az volt?
